Éva

Éva című diplomamunkám egy Hamvas Béla és Kemény Katalin által írt tanulmányban (Forradalom a művészetben, 1947) felvetett gondolaton alapszik: a keleti kultúrában a szövés és a megszőtt textília úgy hasonul egymáshoz, mint a teremtés és a teremtett világ – e tevékenység pedig tradicionálisan női feladat, a teremtés aktusát mégis általában a férfikhoz kötjük. Ez volt tehát az apropója, hogy régi magyar magazinok (elsősorban a Film Színház Irodalom példányai) megsárgult címlapjain szereplő ikonikus nőalakok fotóit és a papírfűzés technikáját felhasználva újrateremtsem azokat, s egyfajta választ adjak ezzel a Hamvas-Kemény páros által felvetett kérdésre. Az eredetileg öt képből álló sorozat kulcsfontosságú darabja (Csontomból való csont), illetve annak címe – amely magában a képben is megtalálható – utalás Évára, akire Ádám használta e kifejezést, mikor Isten megteremtette őt a férfi oldalbordájából. Ha csupán csak a címből indulunk ki, már megérthetjük, milyen válasszal szolgálok a Hamvas-Kemény páros által felvetett kérdésre: mindkettő csont, s mindkettő Isten teremtménye, közös sorssal és végzettel.